Köztársasági Elnök Úr!
Kedves János!
Amint az előző levelemben írtam, az elnöki szerep vállalását ebben a születésétől illegitim alkotmányos (alaptörvényes) rendszerben utólag azzal igazolhattad volna némiképp, ha élve az elnöki jogosítványaiddal állhatatos és következetes ösztönzőjévé válsz a jogállamiság lényegéhez, tartalmi követelményeihez való visszatérésnek.
Az alaptörvény negyedik módosításának aláírásával és a hozzá fűzött indoklásoddal azonban végképp nyilvánvaló lett, hogy nem vállalod ezt a szerepfelfogást. Pedig egyedül ez tette volna lehetővé, hogy a mai rendkívüli körülmények között is értelmet adj a köztársasági elnök hivatásáról szóló alkotmányos rendelkezésnek, amely szerint az elnök „kifejezi a nemzet egységét, és őrködik az államszervezet demokratikus működése felett”.
Sajnos világossá vált, hogy ha a rossz emlékű elődödtől eltérően nem akarsz is a kormánytöbbség diktálta változtatások motorja lenni, a gépezet engedelmes csavarjának szerepébe némi bizonytalankodás után azért Te is csak belezökkensz. Holott ez a gépezet éppen most teszi meg a végső lépéseket az alkotmányosság, a jogállam ellehetetlenítésére. A hatalommegosztás felszámolására. Most hívja életre a korlátozatlan közhatalom rendszerét. Tárja szélesre a kaput a többségi zsarnokság előtt. Amikor fehéren feketén megtiltja az Alkotmánybíróságnak az alkotmánymódosítások tartalmi vizsgálatát.
Olvasom az indoklásod, János, és végképp nem értelek.
Nagyon szomorú, hogy nem vagy képes vállalni, amit az államszervezet demokratikus működése feletti őrködés parancsa kíván Tőled a mai rendkívüli helyzetben. De ha már így van is, nem lehetett volna egy kicsit elegánsabban előadni ezt a meghátrálást?
„Felelősen gondolkodó polgár senkit sem biztathat arra, hogy vegye semmibe a törvény betűjét, és arra sem, hogy alkotmánysértést kövessen el. Egy állam ugyanis attól jogállam, hogy annak törvényeit és alkotmányos rendelkezéseit mindenki betartja. Különösen fontos elvárás ez az államfővel szemben. Mert ha az államfő úgy döntene, hogy megengedhető az alkotmányellenesség útjára lépni, annak csak egyetlen következménye lehetne. Amit egyikünk sem kíván. Káosz. Zűrzavar. Törvénytelenség.”
Aki idáig jut az indoklásod szövegében, még nem tudhatja, hogy mi a döntésed a negyedik alaptörvény-módosító csomagról, hogy végül is aláírod-e vagy sem. De e sorokat olvasva alighanem a a szűz elme is gyanút fog. Hiszen miért is érezheti szükségét az elnök, hogy lelki fröccsöt tálaljon fel a „felelősen gondolkodó” polgárnak, ahelyett, hogy előállna végre a farbával? Hogy fura elővágásokkal támadva védekezzen? Ha nem azért, mert oka van rá, hogy lelkifurdalást érezzen.
Ez annyira szánalmas, János.
Nem vennéd észre, hogy voltaképp azzal vádolod meg a negyedik módosítás Hozzád forduló bírálóit - akik azt remélik, hogy aláírás helyett az Alkotmánybíróság elé utalod a csomagot -, hogy Téged alkotmánysértésre ösztökélnek? Ami egyenes úton vezetne a káoszhoz, a zűrzavarhoz. Szörnyű kimondani: a törvénytelenséghez.
Csakugyan azt gondolnád, hogy például Szabó Máté, az állampolgári jogok biztosa vagy Sólyom László, az Alkotmánybíróság első elnöke, volt köztársasági elnök arra buzdít Téged, hogy vedd semmibe a törvény betűjét, hogy lépj az alkotmányellenesség útjára, amikor a nyilvánosság előtt kér, hogy ne írd alá ezt a módosító csomagot? Illetve, hogy vidd az Alkotmánybíróság elé.
Miért van Neked szükséged erre a hihetetlenül gyermeteg, kicsinyes vádaskodásra?
Mit is ír Sólyom László?
„Szólnak érvek azonban amellett is, hogy az alkotmány identitásának gyakorlati megváltoztatását, az alkotmányszöveg és a parlamenti többség gyakorlata közötti ellentmondást és ennek orvosolhatatlanná tételét a köztársasági elnök az Alkotmánybíróság elé vigye. Hiszen ami történik, valójában nem alkotmánymódosítás, hanem egy más identitású, új alkotmány lopakodó bevezetésével ér fel. A köztársasági elnök olyan döntés előtt áll, amelyben értelmeznie kell hivatalát és hivatását: az államszervezet demokratikus működése feletti őrködést. A végső döntés, az alaptörvény kötelező értelmezése pedig ma még az Alkotmánybíróság lehetősége és kötelessége mind a köztársasági elnök hatásköréről, mind pedig az adott alkotmánymódosítás alkotmányosságáról.„
Érted, ugye? Szólnak érvek - azazhogy szóltak -, amellett is, hogy az Alkotmánybíróság elé vidd a módosítást, mert az az alkotmány identitásának gyakorlati megváltoztatásával ér fel. Mert „ami történik, valójában nem alkotmánymódosítás, hanem egy más identitású, új alkotmány lopakodó bevezetése”.
Vagyis természetesen nem alkotmánysértésre akarnak rábírni, akik vétót kérnek Tőled, hanem azt szeretnék Veled megértetni, hogy a Te felelősséged hivatalod és hivatásod – az államszervezet demokratikus működése feletti őrködés - értelmezése a mai rendkívüli helyzetben. És szembesülve az alkotmányellenes alkotmánymódosítás problémájával, számodra is adott az alkotmányos lehetőség, hogy rálépj arra az útra, amelyen a legutóbbi döntéseiből ítélhetően - szakítva az elmúlt húsz éves gyakorlatával -, az Alkotmánybíróság is elindult. Amikor, Sólyom Lászlót idézve, „kimondta, hogy vannak a demokratikus jogállamban állandó és csökkenthetetlen tartalmi kritériumok, s ezek érvényesülését az Alkotmánybíróság alkotmánymódosításkor is vizsgálhatja”. Amikor leszögezte, „hogy az alkotmánymódosítások nem eredményezhetnek feloldhatatlan ellentmondást az alaptörvényben”. És amikor fellépett „az Alkotmánybíróság hatáskörét elvonó alkotmánymódosító gyakorlattal szemben”.
Tehát még egyszer: még véletlenül sem alkotmánysértésre ösztökéltek, nem a jogállammal szembeni merényletre buzdítottak Téged, János, hanem éppen a demokratikus jogállam lényegének, az alkotmányosság eszméjének képviseletére: a közhatalom ellenőrzését és korlátozását garantáló rendszer védelmére. Ami a mai rendkívüli körülmények között, amikor a végrehajtó hatalom, az alkotmánymódosító és az alkotmányozó hatalom egy és ugyanaz, és a jelek szerint semmiféle önkorlátozásra sem hajlandó, Tőled is a korábbi köztársasági elnökökénél aktívabb demokráciavédő szerep vállalását kívánja.
Azazhogy kívánta volna.
Azon töprengek, vajon tényleg be sem láttad ennek a morális indokoltságát, vagy csak a kurázsid nem volt elég hozzá, hogy vállald e kínálkozó szerepet?
